Epilógus ~~

Itt van kérésre egy kis mini-fejezet, mivel egyeseknek nem tetszett, hogy így van befejezve.xD Na nesze nektek.:P:D


Baby U Know, I'm Unbreakable Special

Egy évvel később....


- Fighting mindenkinek!!! - mondtuk a fellépés előtt a lányokkal. Shin Hye és én megöleltük egymást, majd a többi három taggal felsétáltunk a színpadra.
- Menni fog! - súgta oda nekem Shin Hye. A zene megszólalt, mi pedig elkezdtünk énekelni és táncolni.
Ez volt a debütálásunk. Már mindennél jobban vártam rá, a színpadon állni, annyi ember előtt, élvezet volt. Boldog voltam.
A dal háromnegyedénél viszont elrontottam egy mozdulatot.
Ez Ő! - jöttem rá, majd a vigyor eltűnt az arcomról, de nem sokáig tudtam nézni, mivel figyelnem kellett a táncra. Nagyon fontos volt ez, jól kell csinálnom! - mondtam magamnak.
Mikor vége lett a számnak, megköszöntük a figyelmet és lejöttünk a színpadról. Azon nyomban a nézők közé futottam, hátha megtalálom, de annyian voltak, mellesleg a rajongók majd szét szedtek.
- Sung Ji!!!!! - kiabálták a fanok.
- Annyeong Haseyo. Köszönöm. - hajoltam de közben tovább nyomultam a tömegben. Végül valaki megragadta a kezem, mire megtorpantam. Érintését egy év után is felismertem, nem kellett megfordulnom, hogy megbizonyosodjak róla, ki simogatja a kezem.
Szó nélkül felnéztem a kéz tulajdonosára és rögtön elkezdtem könnyezni. Ott állt előttem, barna hajjal és huncut fél mosollyal az arcán. Furcsa volt először, élőben látni barnán, de édes mindegy volt, mindenhogyan jól nézett ki. Tíz percig csak álltunk és vártuk míg a rajongók ide-oda lökdösnek mindkettőnket.
- Daehyun... - leheltem, majd a nyakába ugrottam. Szorosan ölelt magához és a nyakamba szipogott. Ő is sírt örömében!!!
- Hiányoztál! - mondta áhítatosan.
- Te is! - húzódtam el, hogy bele tudjak nézni szép szemeibe.
Két tenyere közé fogta az arcomat, majd szépen lassan száját az enyémhez érintette.
- Szeretlek. - harapott rá az ajkaimra.
- Én is... - tapadtam rá, majd hevesen csókolni kezdtem.
A rajongók ujjongtak, visítottak és körbe ugráltak, de nem érdekelt, ez így volt tökéletes.
Végre újra együtt lehetek vele! Egy percre sem felejtettem el, Ő miatta akartam mindenképp debütálni, azért hogy tudja nem vesztem el, és bármikor megtalál ha akar. Az egy év lejárt, Ő már hozzászokott a sztársághoz, én pedig majd tanulni fogok tőle. A lényeg, hogy most már semmi nem választhat el minket egymástól.
- Amúgy gratulálok! - mosolygott.
- Köszönöm! - ugrottam rá ismét.