1. fejezet

- Komolyan Shin Hye, ne igyál többet! - kérleltem a barátnőmet.
- Te sem! - vihogott, mire mind a ketten már fetrengtünk a nevetéstől. Azt se tudtuk pontosan, hogy mi olyan vicces egyszerűen csak röhögtünk egymáson.
- Ugyan már! - próbált felülni ShinHye. -  Meg kell ünnepelni, hogy holnap elhagyjuk ezt a várost. Bye-bye Busan, üdv, Szöul! Yeah! - tapsikolt.
- Azt hiszem túl sok bennünk az alkohol. - jegyeztem meg. - Mit kéne tennünk?
- Táncoljunk!!!! - kiabálta.
- Vagy inkább aludjunk! - javasoltam egy ásítás közepette. Mindig ez van, ha túl sokat iszom, rám tör az álmosság.
- Holnap úgy is jön a hajsza. Érezzük jól magunkat! - táncolt egy helyben ShinHye, amin ismét elkezdtem nevetni.
- Hát...rajta! - álltam fel én is, majd elindultunk a táncparkettre.

Két órán keresztül, tuti hogy tomboltunk. A végén már annyira nem bírtam, hogy a lábam megrökönyödött és a magas sarkú cipőben kibicsaklott a bokám.
Egy üres kanapéra estem.
- Áú! - nyafogtam, majd próbáltam úgy felülni, hogy közben meg ne rúgjak valakit. Azért mégis sikerült egy fiú sípcsontjába beleállítanom a sarkam.
- Jajj, bocsi. - mondtam.
- Te, Sung Ji vagy, nem? - kérdezte a srác, miután feldolgozta a fájdalmát.
- De. Azt hiszem... - csuklottam. - Picit sokat ittam, ezért nem igazán tudom, hogy ki vagy... - néztem rá kómásan.
- Hong Kwang. Együtt megyünk holnap Szöulba.
- Jaaaa! - tátottam el a számat. - Azt hiszem láttalak párszor...
- Párszor? - mosolygott. - Hiszen minden nap együtt van edzésünk.
- Akkor igaz...jó párszor láttalak már... - javítottam ki magam.
Kwang felkacagott. - Hát ez jó. Hallod ezt, Dae Hyun? Sung Ji nem tudja, hogy kik vagyunk?
- Ki az a DaeHyun? - pislogtam. Elég gáz volt, hogy nem tudom miről van szó. Többet nem iszok, az biztos!
- Az a szőke srác, aki ott ül, mint egy fatörzs. Nem tudja, hogy kell bulizni. Tudod...nagyon gátlásos ismeretlenekkel...
- Ya! - szólt rá Dae Hyun, legalábbis sejtettem, hogy Ő volt az, mert az arcát nem sikerült még megnéznem.
- Most miért, nincs így? - vigyorgott Kwang.
- Hagyjál már! - pattant fel a srác, majd elindult a kijárat felé.
- Ne menj már el! - állította meg Kwang. - Ülj le, beszélgessünk.
- Jé, Őt tényleg ismerem! - mondtam magamnak, s közben DaeHyun-ra mutattam. Ők viszont egymással voltak elfoglalva, így nem tűnt fel nekik a monológom.
Az alkohol miatt  tűnik fel csak most, hogy DaeHyun milyen helyes srác? Ha nem tudnám, hogy gyakornok, azt hinném, hogy már régebb óta benne van az idol-szakmában. Fekete gatya és fekete szögecses bőrdzseki, szőke, jól belőtt haj...
- Tudod, hogy nem szeretek beszélgetni. - felelte keményen.
- Ja igaz, te inkább a tettek embere vagy.
- Valahogy úgy. - válaszolta unottan.
- Na gyere, ülj le ide Sung Ji mellé. Dumáljunk. - Kwang, határozottan leültette mellém DaeHyun-t, aki végülis nem ellenkezett, majd ő is leült velünk szembe.
- Wow Sung Ji-ssi, te nagyon ki vagy ütve. - állapította meg mosolyogva Kwang.
- Shin Hye-nek mondd, ő itatott le. - motyogtam.
- Mit mond? - kérdezte DaeHyun-tól Kwang.
- Azt, hogy imádja leinni magát. - mondta értetlen arckifejezéssel DaeHyun.
- Mi? Nem is ezt mondtam... - csaptam egy erőset a vállára. Nem számított, hogy még sosem beszéltem vele, sőt eddig nem is nagyon érdekelt. Viszont az alkohol mindenféle ilyen gátlást elpusztít az emberben.
- Ya!!! - mordult fel.
- Te eddig is ilyen helyes voltál? - hirtelen ötlettől vezérelve végigsimítok az arcán. DaeHyun merevedetten bámult rám. Nagy szemei és gyönyörű vastag ajkai voltak, a felső egy picit vastagabb, mint az alsó. Kisfiús arca volt, ami még így homályos állapotomban is feltűnt. Tényleg nem vettem eddig észre Őt? Mire figyeltem akkor?
- Mi van veled? - lökte el a kezemet durván, majd zavarodottan elfordult. - Nem mehetnénk végre? - kérdezte Kwang-tól.
A választ már nem volt időm megvárni, mert a fejem elnehezedett, majd ledőlt DaeHyun vállára.