2. fejezet

- B*sszameg Sung Ji! Kellj fel! Mindjárt indul a busz!!! - rázogatott Shin Hye. - Rohadtul elaludtunk.
Nehézkesen felemeltem a fejem, majd vissza is dőltem.
- Totál másnapos vagyok. - nyögtem.
- Tudom, én is. De mennünk kell, erőltesd meg magad!
Dudaszó hallatszott, mire mind a ketten összerezzentünk.
- A francba! - úgy lőttek ki az ágyból, mint a puskagolyót. Tíz perc alatt el is készültem, úgy hogy még egy minimális sminket is sikerült felvinni az arcomra. Még szerencse, hogy tegnap délután összepakoltam a csomagjaimat.
- Várjanak!!! - ordítottunk a busz után, mikor megláttuk, hogy csukja be az ajtókat. Lihegve, de elértük.
- Huh. Gáz lett volna, ha itt hagy minket. - fújtattam.
- Az valóban az lett volna. - hajolt ki az egyik ülés mögül Kwang.
- Helló! - csapott bele a tenyerébe Shin Hye.
- Na mi van, Choi Sung Ji, ma megismersz? - fordult felém, mire elvörösödtem.
- Bocsi. Tényleg nem voltam százas este. - szavatkoztam.
- És ennek DaeHyun látta meg a kárát. - kuncogott, majd a mellette lévő ülés felé nézett, hisz valószínű ott ült DaeHyun.
Ő viszont nem mondott erre semmit, csak bedugta a fülébe a fülhallgatót és kifelé bámult az ablakon.
Az lehetséges, hogy ma még helyesebbnek tűnt, mint tegnap? Este azt hittem, hogy csak az alkohol beszél és cselekszik helyettem, de most, hogy viszonylag józan vagyok, mégis annyira vonzónak tűnt, ahogy kifelé nézett és a napsütés megvilágította a bőrét.
- Mi a baj Sung Ji-ssi? - kérdezte Kwang.
- Hm? - ráztam meg a fejem.
- Kissé elbambultál... - húzta fel a szemöldökét, majd DaeHyun felé bökött.
Zavartan ismét megráztam a fejem, majd követtem Shin Hye-t és leültünk az üres ülésekre.

- Jézus, érjünk már oda! - álltam fel, mert nem bírtam tovább ülni. ShinHye aludt, én pedig már meguntam a zenehallgatást, szóval elindultam a többi barátomhoz.
- Sung Ji! - nyúlt felém Ha Na. - Láttam tegnap igencsak be voltál nyomva...
- Jól van, na. Mindenki ezzel piszkál? - hitetlenkedtem. - Mi olyan nagy cucc benne? Ti is azok voltatok! - bökdöstem meg.
- Igaz. Bár minket nem vitt a hátán Jung Dae Hyun.
- Mivan? - kérdeztem ingerülten. Jól hallottam volna?
- Mi mivan? Nem emlékszel? - kérdezték a többiek is.
- Sssss, halkan. - tekertem lejjebb a hangerőt. - Miről beszéltek? Én nem emlékszem ilyesmire... - nyeltem egy nagyot.
- Pedig úgy volt. Bealudtál a klubban, majd romantikusan DaeHyun vállára döntötted a fejed, és... - játszotta el a jelenetet Ha Na.
- Ya! - törtem meg a kacagásukat. - Ez most komoly?
- Igen. Komoly. Utána meg Kwang mondta DaeHyunnak, hogy vigyenek haza, ő Shin Hye-t segítette hazatámolyogni, DaeHyun meg kénytelen volt a hátán cipelni.
- De...most meg úgy viselkedik, mintha nem is ismerne... - mondtam szomorúan.
- Te....neked bejöööööön! - lökött meg pajkosan Ha Na.
- Dehogy! Csak mondom!!!! - ellenkeztem hevesen. - Na inkább megyek, úgyis megállunk, pisi szünet van. - mondtam mosolyogva, majd elindultam előre.
Több ember viszont megelőzött, így nem tudtam elsőként leszállni, pedig nagyon kellett pisilnem. DaeHyun pont akkor lép le a helyéről, mikor elhaladtam mellette. Nem hittem azt, hogy direkt, mégis nagyon kínosan éreztem magam, hogy szorosan mögöttem áll. Hallottam a lélegzetét.
- Na mi van, nem mész? - kérdezte közömbösen.
Szó nélkül elindultam, majd miután ő is leszállt a buszról, utána iramodtam.
- Figyelj! - szólítgattam, de ő nem állt meg. - Ya! - mondtam hangosan. - Hozzád beszélek!
Még mindig nem állt meg. Kezdett nagyon idegesíteni...
- Álljál már meg az istenért, mi van ennyire kell hugyoznod, hogy nincs egy perced rám? - erre már megtorpant. Naná, hogy megállt, hisz elálltam az útját.
- Tegnap épp elég időt pazaroltam rád, nem gondolod? - kérdezte mogorván.
- Tessék? - háborodtam fel. - Mégis ki kérte, hogy pesztrálj? Én biztos nem. Mindenesetre megköszönöm neked, hogy hazavittél. Csak ennyit akartam. - fordítottam hátat neki, majd elindultam a wc felé.