11.

- Bazdmeg haver. én esküszöm... - Kwang rontott be az ajtón, így sikeresen félbeszakítva minket. - Whoa... - ugrott hátrébb, mikor észrevette, hogy DaeHyun és én egymásra vagyunk tapadva.
DaeHyun szája eltávolodott az enyémtől, de még mindig közel maradt, nem riadt meg, inkább 'fárasztó' grimaszt vágott. Ideges volt, hogy Kwang berontott. Hát...én is.
- Bocs haver. - vigyorgott Kwang.
- Huh... - fújtatott DaeHyun, majd elengedett és fenyegetően az álkapcsát kezdte el mozgatni, majd cinikusan elmosolyodott. - Tudod, hogy szeretlek. - pacskolta meg Kwang vállát, majd fogta magát és kiment. Ott hagyott engem a szobájában, Kwanggal.
- Bocs, Sung Ji.
- Semmi baj. - legyintettem, majd égő arccal kisurrantam Kwang mellett. Hát ez nagyon gáz szitu volt.

- Na emberek, akkor kezdjük ismét a bemutatással. - mondta Hyun Ri. - DaeHyun és Sung Ji akkor együtt van?
Felkaptam a fejem. Teljesen más irányból közelítettem meg a kérdést. DaeHyun szó nélkül felállt, majd elindult felém és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Számat rágva néztem körbe, de a tekintetem megakadt Joe-n. Bocsánatkérő pillantást üzentem felé, de ő elfordult.
Végül óvatosan belehelyeztem a kezem DaeHyunéba, és felálltam.
- Mit csinálunk? - szűrtem fogaim közt. - Nem gyakoroltunk még semmit.
- Akkor improvizálunk. - vont vállat, majd biccentett, hogy indulhat a zene.
Izgultam, hogy vajon mit fogok művelni ott, mindenki előtt, de szerencsére jó voltam a táncban, DaeHyun pedig eszméletlen szóval könnyen összhangba hoztuk a lábainkat és simán eltáncoltuk a Dream High sorozat egyik számát. Épp azt, ahol a főszereplők is elég közel vannak egymáshoz a tánc alatt.
Nagyon élveztem, azt az izzást ami köztünk megjelent, amint egymáshoz értünk. Tánc közben is megcsókoltam volna, de modorálnom kellett magam. A végén viszont olyan közel került az arcunk egymáshoz, hogy szinte csak centik választottak el a szájától.
- Ez...remek volt! - tapsolt a tanár és a többiek is. Egyedül Joe volt az, aki szinte fel sem nézett. Rosszul éreztem magam miatta, de nem tehettem semmit. Őszintén bocsánatot akartam kérni tőle, de DaeHyun jelenlétében inkább elvetettem ezt az ötletet.
- De hiszen nem is gyakoroltatok semmit.. - csodálkozott a tanár.
DaeHyun szokásához híven elengedte ezt a füle mellett, én pedig nem tudtam mit válaszolni erre, szóval csak elpirultam. Amint megéreztem DaeHyun kezét, hogy az enyémet körbeveszi, meglepetten pillantottam rá. Na most ez mi? - kérdeztem magamtól.
Lassan leültünk a többiek közé, akik ugyanolyan csodálkozva bámultak ránk, amint észrevették, hogy DaeHyun megfogja a kezem.
Az óra végéig így ültünk, képtelen voltam ránézni DaeHyunra, egyszerűen zavarban voltam. De nagyon.
- Rendben gyerekek, akkor holnap az énekórán elő kell adnotok a számotokat, és gyakoroljatok, akkor is ha van egy kis szabadidőtök, két hét múlva előadás. - mondta Hyun Ri.
- Megyünk? - kérdezte a fülembe súgva DaeHyun. Félek....megint mire készül...?
- Sung Ji. - ragadta meg a szabad kezemet Joe. - Beszélhetnénk normálisan, négy szem közt? - szúrós pillantást vetett DaeHyunra, aki viszonozta.
- Persze. - óvatosan kihúztam a kezem DaeHyunéből, aki dühét visszafogva a kezeinket nézte. - Öt perc. - mondtam neki.

- Végeztetek már? - kérdezte ingerülten DaeHyun.
- Igen. - mentem vissza hozzá.
- Ajánlom hogy mostantól tartsd távol magad tőle, vili, fagyifejű?
- DaeHyun. - fontam össze az ujjainkat, mire ő megnyugodott.

- Nagyon zavar az a pinkhajú... - biggyesztette le a száját DaeHyun, mikor beértünk a szobájába. Annyira aranyos volt, hogy nem tudtam neki ellenállni.
Óvatosan két kezem közé fogtam szép arcát. Nem mondott semmit, nem is lepődött meg ezúttal. Még akkor sem, mikor megcsókoltam. Ajkai édesek voltak és puhák. Többet akartam. Ha anyám megtudná, hogy most miket gondolok, mocskosnak titulálna, az biztos. De nem tehettem róla, egyszerűen akartam.
- Nem akarom, hogy azt hidd játszadozom. - állított le. - Nem hiszed el, ugye? - arca aggódó volt, nem láttam még ilyennek azelőtt. Rájöttem, hogy mennyire nem ismerem még.
- Mit számít, hogy elhiszem-e vagy sem? Végül úgyis úgy cselekszel, ahogy akarsz. - mondtam csendesen.
- Nem akarom, hogy ezt gondold rólam. - nézett bele mélyen a szemembe.
- Akkor tegyél róla, hogy megváltozzon a véleményem. - mosolyogtam. Most ő rajta volt a sor, hogy megcsókoljon. Ő viszont már sokkal durvább volt, mint én. Szorosan magához húzott, egész testünk egymáshoz simult. Annyira közel voltam hozzá, hogy levegőt is alig kaptam, de nem érdekelt.
Beletúrtam szép, sűrű, szőke hajába mindkét kezemmel, ő pedig elkezdte kigombolni az ingemet. Közben egymás ajkait faltuk, mintha muszáj lett volna.
Végül lenyúltam a sliccéhez, és megszabadítottam a nadrágjától, ő pedig a felsőmtől. Segítettem neki levenni a pólóját, de amint megszabadultunk minden felesleges ruhadarabtól, ismét egymásnak estünk.
- Nem.. - húzódott el kicsit. - Nem akarom, hogy...
- Mit stresszelsz? - mosolyogtam. Olyan édes volt, hogy aggódott, ez annyira nem rá vallott, főleg nem ilyen helyzetben. - Akarsz engem?
- Igen. - vágta rá rögtön. - De...
- De? - keseredtem el. Féltem, hogy azt mondja csak egy menetet szeretne tőlem, semmi mást. Olyan boldogság öntött el, mikor ennek az ellenkezőjét hallottam.
- Nem csak téged akarlak, hanem azt hogy kedvelj is. - nézett rám boci-szemekkel. Úgy éreztem mentem elsírom magam, de helyette csak megcsókoltam.
- Szeretlek. - nyögtem ki gondolkodás nélkül.
- Mit mondtál? - ámult el.
- Szeretlek. Most már tudom. - könnyeztem. - Akármennyire is kiállhatatlan vagy, én szeretlek.
- Te vagy az első, aki ezt mondja nekem. - hitetlenkedett.
- Meg kéne lepődnöm? - kuncogtam.
Apró, édes csókolt leheltem a mellkasára, amit ő figyelemmel kísért, s mikor felnéztem szemei csillogtak. Gyönyörűbb volt, mint valaha.
- Nem érdemlem meg. Nem érdemellek meg téged. - egy könnycsepp legördült az arcán.
- Nem kell mást csinálnod, csak viszonoznod. Menni fog, vagy nem?
- Ebben nem kételkedem. - mosolygott pajkosan, majd ismét megcsókolt. Ez volt az a pillanat, ahol elpattant minden. Követelőző lett, sürgetőbb, de én hagytam magam.
Nyakamat csókolta szenvedélyesen, közben pedig lefektetett az ágyra és rám feküdt. Míg a nyakamnál és a mellemnél kényeztetett én eljátszottam a hajával, amit nagyon szépnek találtam.
Végül feljebb tolta magát és mikor megéreztem magamban merev férfiasságát, azt hittem ott rögtön elélvezek. Nem verte volna ki a biztosítékot az, ha mással csináltam volna, de hogy DaeHyun volt az, már magában felizgatott.
- Nem akarok fájdalmat okozni. - puszilta meg az arcomat.
- Nem fogsz. - bíztattam, majd el is kezdett mozogni. Az egész olyan csodálatos volt, hogy semmi másra nem tudtam gondolni, csak DaeHyunra. Olyan volt, mintha a szoba bármelyik szegletébe nézek, mindenhol az ő arca tűnne fel. Akkor, magamban felismertem az érzéseimet. A valódiakat. Tényleg szerettem. Bár sokat veszekedtünk, nagyon bunkó tudott lenni én meg sértődékeny, de nem bírtunk meglenni egymás nélkül.
- Sz... - hagyta el a száját. - Sz... - nem tudta befejezni, mert az élvezet hullámai úgy söpörtek át rajtunk, hogy semmit nem hallottunk, még a saját nyögéseinket sem, beszélni meg végképp nem tudtunk.
Mikor vége lett, DaeHyun leszállt rólam és hanyattfeküdt.
- Huh... - lihegett.
Én csak nézni tudtam meztelen testét, és gyönyörködtem nedves hajában. Mikor észrevette, hogy őt nézem, lassan elmosolyodott.
- Gyere ide. - nyúlt felém, mire én hozzábújtam meleg mellkasához. - Nem fázol? - takart be minket.
Megráztam a fejem, majd a nyakába fúrtam az arcomat. Ő pedig elkezdte simogatni a fejem és a hátam.
Minden olyan tökéletes volt, hogy úgy éreztem a Mennyben vagyok.