17.

Megdöbbentett a kérése. Miért fájna neki annyira az, ha most fognám magam és Joe-hoz mennék vigaszt keresve?
- Kérlek. - mondogatta századszorra.
- Jól van, nem megyek hozzá, viszont elegem van belőled. Azt hittem, hogy miután felvázolom neked az érzéseimet, nem leszel ilyen. Azt hittem megváltoztál. - könnyeztem.
- Én nem fogok megváltozni. Megtörhetetlen vagyok ez ügyben. És tudod mit...? - vált komorrá. - Nem is AKAROK megváltozni! - azzal fogta magát és elviharzott.


- Jól vagy? - kérdeztem Joe-tól, miután hazaértünk a koleszba. Nem érdekelt, hogy mit ígértem Daehyunnak, már nem számít. Joe sokkal normálisabb nála, nem is értem, hogy miért vonzódom Daehyunhoz.
- Jól. Persze. - mosolygott, amennyire tudott, ugyanis a száján lévő seb megakadályozta ebben.
- Biztos? Mindjárt hozok fertőtlenítőt. - álltam fel.
- Nem szükséges, kibírom. - fogta meg a kezem, majd apró körkörös mozdulatokkal elkezdte simogatni. Jól esett az érintése, nyugtató volt.
- Joe.... - leheltem. Éreztem, hogy ismét elgyengülök, tudtam hogy csak másodpercek kérdése és sírni fogok. Joe felállt és finoman átölelt.
- Jaj, Sung Ji! - húzott szorosan magához. Olyan hévvel öleltem, hogy magam is meglepődtem. Mikor elhúzódott tőlem, száját gyengéden az én ajkamra nyomta. Nem mondhatnám, hogy meglepődtem, de jól esett ez is. Úgy tűnik a sok fájdalom, amit Daehyun miatt kellett átélnem, annyira megviselt, hogy képes vagyok egy barátom csókját, -akibe nem vagyok szerelmes- kellemesnek érezni.
Mikor Joe a szemembe nézett, őszinte szerelmet láttam tekintetében, de egyszerűen képtelen voltam viszonozni. Lehetetlen.
- Joe... - kezdtem, de mutatóujját a számra helyezte.
- Tudom mit akarsz mondani. De hidd el, nem érdekel! Nem érdekel, hogy te azt a mocskot szereted. Tudom, hogy el fogod felejteni idővel. muszáj lesz... - mondtam komolyan. - Ő nem hozzád való, Sung Ji. Te sokkal értékesebb vagy nála. - ölelt meg ismét.

*******_______________________*******
Azt hittem, hogy rosszul látok. Biztos voltam benne, hogy káprázik a szemem. Hisz megígérte! Azt mondta, hogy nem fog hozzá futni. Most mégis....
- A kurva életbe! - húztam be egyet a falnak, amitől a kezem rögtön meg is zúzódott. Éreztem, hiszen nagyot ütöttem. - A francba! - mérgelődtem tovább, nem törődve a fájdalommal. Ami a szívemet szorította össze, az sokkal kegyetlenebb érzés volt. Sung Ji és Joe csókolóznak! ITT, előttem!
Az agyam először teljesen leblokkolt, tényleg azt hittem, hogy nem jól látok. Majd tudatosult bennem a látvány és én erre teljesen elvesztettem a fejem. Elefánt léptekkel bevonultam a szobámba, majd úgy csaptam be az ajtót, hogy majdnem kiesett a helyéről. Azon nyomban a bőröndömet kezdtem el keresni, és rendetlenül bedobáltam a ruháimat.
- Az biztos, hogy én nem maradok itt tovább! - mondtam magamnak. Az igazság az, hogy teljesen megőrültem. Csak egy bolond, egy elmebeteg viselkedik így.
Tíz perc múlva készen is lettem, közöltem Hyun Ri-val, hogy elmegyek oda, ahova pár hónappal ezelőtt meghívtak.
- Jó lesz ez így! Jobb lesz...nekem is és neki is... - bíztattam magam, majd kiléptem éjfélkor a kolesz ajtón.

***********____________________******
Reggel Joe mellett ébredtem.
- Jesszus! - pattantam ki mellőle az ágyból. Nyílván semmi nem történt, csak addig vígasztalt, míg mély álomba merültem és gondolom Joe nem akart felébreszteni.
De akkor is...milyen lány vagyok már!!!! - ostoroztam magamat.
Lassan, halkan kikeltem az ágyból, majd kiosontam a folyosóra.
- Kwang? - lepődtem meg.
- Mit kerestél te Joe-nál? Ugye nem...? - hátrált döbbenten.
- Dehogy is. Csak megvigasztalt. Tudod nekünk lányoknak szükségünk van ilyesmire, ezt jobb ha a barátoddal is közlöd... - indultam el.
- Már nem lesz rá lehetőségem. Elment. - mondta a hátamnak, mire én megtorpantam.
- Hova? - próbáltam tettetni az érzéketlent, de belül összetörtem.
- Nem tudom. Annyit sikerült kiderítenem, hogy ma este fellép....itt. - nyomott a kezembe egy papírt, majd elsuhant.

- Biztos, hogy el akarsz oda menni? Nem lesz baj? - kérdezte Shin Hye öltözködés közben. - Még mindig nem fogom fel, hogy itt hagyott mindent és elhúzott...Ez rá vall!
- Elmegyünk, megnézzük, majd visszajövünk. Ennyi. - kaptam fel a táskámat, majd bevártam Shin Hye-t és elindultunk a megadott címre.

- Erre kell menni a fellépésre? - kérdezte aggódva Shin hye.
- Nem tudom, remélem.
- Ez...nem éppen a nézőtér. Figyeled, az ott az MBLAQ-es Joon? - sikított fel Shin Hye, mire mindenki aki ott állt a színpad mögött, ránk kapta a szemét.
- Bakker! - húztam be egy nem látható helyre Shin Hye-t. A következő pillanatban viszont már nem tudtam arra koncentrálni, hogy láthatatlanok maradjunk, ugyanis megpillantottam DaeHyun-t. Ő viszont már nem a tegnapi Daehyun volt, a haját befestette hidrogén szőkére, és további öt szőke sráccal várt a színpad mögötti helységben.
- Az...az...Jung DaeHyun? - tátotta el a száját Shin Hye is.
- Nem lehet... - ámuldoztam. Mi történt?
- Sung Ji....ugye tudod, hogy ez mit jelent...? - simogatta meg a hátam. - Daehyun tényleg becsapott. A pletyka ezek szerint igaz volt. Beválogatták egy Entertainmenthez, és úgy látom, mindjárt debütál is. Te ezt...fel tudod dolgozni?
- Nem lehet... - hitetlenkedtem. - Ez...
- Most következzék egy újonnan debütáló banda, akik a TS Entertainment alatt futnak, ők a B.A.P., azaz a Best Absolute Perfect!!! - hallatszott a bemondóban. DaeHyun ás a többi szőke srác elindult fel a lépcsőn.
- Joe-nak igaza volt. Az egész...ez a pár hónap hazugság volt. Minden. - zokogtam, miután leesett, hogy mit is látok.