14.

Fél órán át nem csináltunk mást, csak ölelkeztünk. Olyan jó volt hozzábújni, úgy hiányzott már.
- Sajnálom. - mondtam én is. - Túlreagáltam a dolgokat. - Hiányoztál. - fogtam szorosabbra a szorítást.
- Eh... Összeroppantsz. - mosolygott.
- Nem baj.
- Hát...végülis...megérdemlem. - vont vállat, majd elengedett és belenéztünk egymás szemébe.
Azt vártam, hogy mondd valamit, de végül csak a megcsókolt. Mikor hozzáért nedves ajka az enyémhez, éreztem hogy ennyi nem elég. Ismét közel akarok hozzá lenni. Nagyon közel, amennyire csak lehet. DaeHyun is elkezdett gyorsítani, szinte falta az ajkaimat, én a hajába túrtam, ő pedig végigsimított a hátamon.
- Akarlak. - nyögte két csók között.
- Hát még én... - kuncogtam lihegve. Olyan szorosan tapadt testem az övéhez, hogy képesek lettünk volna akár ruhán keresztül is egymáséi lenni.
- Ah...Sung Ji...ah, nem kéne... - nem bírta befejezni, mert nem engedtem. Olyan hevesen csókoltam, hogy levegőt is alig kaptunk. - Tényleg ezt akarod? - villantotta rám félmosolyát, amiért csak még jobban megkívántam. - Nem leszek kíméletes. -. próbált eltántorítani.
- Ne is. - vigyorogtam csábosan, majd ráugrottam.

Fél perc múlva már a szobámban kötöttünk ki, és csak remélni tudtam, hogy Shin Hye-nek nem lesz itt dolga egy ideig.
- Ah. - nyögtem, mikor Daehyun a falnak lökött. Olyan vadállat módjára viselkedett, egy igazi férfiállat volt, s én ezt imádtam benne. Mellette... izgalmas volt az élet.
Szorgosan lerántotta rólam és magáról is a ruhákat, nekem szinte semmi munkát nem hagyott, csak élveztem a kényeztetését. Nem volt olyan aprólékos, mint múltkor, most inkább követelőzőnek tűnt.
- Nem bírom tovább. - súgta a fülembe kéjesen, mikor lefektetett az ágyra.
- Ne is. - húztam fel a fejét a hasamról, majd megéreztem magamban Őt. Annyira jó érzés volt ismét ilyen közel lenni hozzá, hogy hangosan felnyögtem. - Igen!
A végére már olyan gyorsan mozgott bennem, hogy tényleg nem tudtam levegőt venni, s mikor a mind a ketten elélveztünk, szívem kihagyott egy pillanatra és csak a gyönyört és DaeHyun-t éreztem. Akkor voltam a legboldogabb.
Miután a gyönyör elmúlt, DaeHyun fáradtan hanyatlott rá az én testemre, de nem bántam. Arca a szegycsontomon pihent, kezeivel a vállamat fogta.
- Összenyomlak. - akart volna felkelni, de én nem engedtem.
- Ne. Maradj így! - nyomtam vissza. Nem kellett sokáig győzködni.
- Tudod...az ilyen akcióink miatt lehet kicsapnak minket. - mondta, miközben simogattam a fejét. - Folyton kirohanunk az órákról.
- Már azt hittem, hogy a most történt "akció miatt" - kuncogtam.
- Hát...és erről ki tehet?
- Hát...TE!
- Miért én? - nézett fel rám.
- Na jó, ne kezdjük megint...csak feküdj ide mellém és ölelj át. - mondtam halkan.
- Kis diktátor. - legurult rólam, majd átölelt. - Ah, dejó. - szívta be a hajam illatát. Még jó, hogy ma reggel mostam hajat! - gondoltam.

Este tizenegykor arra keltünk, hogy valaki majd beveri az ajtót.
- Sung Ji! Az Istenért....nyisd már ki!!! - hallatszott Shin Hye hangja. Ojjajj.
- Basszus! - pattantam ki DaeHyun mellől, aki félkómásan, lassan ült fel az ágyban.
- Öhm...mi van, mi ez az istenverte ricsaj? - ásítozott.
- Siess, itt van Shin Hye. - öltöztem fel. - Pillanat. - kiabáltam ki. - Öltözz már!
- Jó. De mi baja lesz, ha meglát?
- Ja, hogy te csak így mutogatod a felsőtestedet más lányoknak? Oké... - kaptam fel a fölsőmet, majd elindultam az ajtó felé, hogy kinyissam, de DaeHyun megához rántott és szenvedélyesen megcsókolt.
- Na...akkor lépek. - mosolyodott el, majd kinyitotta az ajtót. Vele szemben, a vigyorgó Shin Hye-t találta.
- Mindent hallottam... - topogott a lábával. -  Szexi az alsód.
- Akkor...jobb ha hosszá szoksz. - suhant el mellette DaeHyun egy cinikus félmosoly kíséretében.
- Kifogtad a legszexibb, de a legkegyetlenebb pasit.... - jött be Shin Hye a szobába.
- Remélem semmilyen ...köhöm... maradványt nem fogok megtalálni, mert akkor kicsapom a balhét.
- Mire gondolsz? - kérdezek vissza rögtön, de ahogy leesik mire érti, mind a ketten hangos kacagásban törünk ki.
- Te nagyon hülye vagy! - vihogtam. - Kéne menni gyakorolni basszus... - jutott eszembe hirtelen.
- Egy percig sem bírsz meglenni a pasid nélkül, ugye? - rázta a fejét.
- Most per pillanat nem rá gondoltam.
- Persze. Persze. - legyintett.