13.

Az elkövetkezendő hét úgy telt, hogy szinte csak órákon futottunk össze DaeHyunnal, viszont én akkor sem néztem rá. Csak titokban, akkor mikor Ő nem figyelt. Néztem szép hátát, oldalról gyönyörű arcát, amin semmi érzelmet nem tudtam kisilabizálni. Nem értettem, hogy lehet egy ember ennyire önkontrollált. Hogyan bírja ki, hogy semmi érzelmet ne mutasson?! Vagy lehet, hogy tényleg semmit nem érzett irántam. Valószínű... - könnyeztem egyik táncóra alatt.
- Minden rendben van, Sung Ji? - karolt át Joe. Jól esett a támasz, amit mindig nyújtott, viszont kényelmetlenül is éreztem magam sokszor miatta.
- Sung Ji-ssi, rosszul vagy? - kérdezte a tanár, mire (hurrá) az összes gyakornok-társam felénk nézett.
- Semmi baj. - legyintett Joe helyettem. Azt vártam, hogy DaeHyun is rám néz, egyszer végre, de...nem tette. Csak előre bámult. Azóta nem néztünk egymás szemébe, mióta lefeküdtünk egymással, majd összevesztünk és otthagytam. Hiba volt? Dehát...láttam rajta, hogy megbánt. Még ha nem is mondta ki.
- Kicsit kimennék a mosdóba. - mondtam, majd felálltam és DaeHyun előtt elhaladva kiléptem a teremből és besiettem a WC-be. Megálltam a tükör előtt és magamat méregettem. Meg voltam gyötörve, hiszen minden este kisírtam a szemem miatta, nem mosolyogtam annyit, mint azelőtt, és semmihez nem volt kedvem.
- Hát ezt teszi az emberrel, a szerelmi bánat?! - nyitottam meg a csapot, majd megmosakodtam. Jó érzés volt a hideg víz a bőrömön, bár a bánatom így sem múllott el.
- Sung Ji? - jött be Shin Hye, s amint meglátta az arckifejezésemet, rögtön tudta, hogy mire gondolok. Odaszaladt hozzám és megölelt, mire én rögtön sírni kezdtem.
- Jól van, sírj csak...Add ki magadból. - simogatta a hátamat.
- Mit tegyek, Shin Hye? Rám sem néz azóta...
- Sss.
- Nem akarom, hogy így viselkedjen. Nem ezt akartam...
- Nyugalom. Biztos valamit félreértettél, nem biztos hogy nem szeret.
- De te is látod....rám sem néz. Shin Hye...én...lehet, hogy hülye vagyok, sőt...biztos...de...szeretem. Vele akarok lenni...azt akarom, hogy megint szúrós megjegyzésekkel illessen, hogy ha csak felhevültségből, de megcsókoljon. Szeretném látni két szép szemét...de ő...teljesen elfelejtett... - sírtam.
- Sajnálom barátnőm. Sajnálom. - potyogott Shin Hye könnye is.


Másnap reggel énekórával kezdtünk. Nagyon nem volt ínyemre, hogy egy még kisebb teremben legyek összezárva DaeHyunnal, de erőt vettem magamon és besétáltam Shin Hye-vel a terembe.
- Szia Sung Ji! - intett Joe.
- Helló! - ültem le mellé.
- Hogy aludtál.
- Nagyszerűen. - hazudtam szemrebbenés nélkül, majd DaeHyunra pillantottam, aki csöndben ült a helyén, lábait szétvetve, ahogy a menők szokták.
- Na gyerekek, ma duettezni fogtok. Ezen a héten van a meghallgatás. Sietni kell. - mondta az énektanár. A táncpróbák alatt és a gyakorlások során ugyan Daehyunnal voltam párban, de igyekeztünk semmi érzelmet belevinni a dolgokba, és csak a munkára koncentráltunk. Bírtam is...egy ideig...
- Kezdjük akkor...Jung DaeHyun és Choi Sung Ji. - mutatott ránk a tanár.
Határozottam felálltam, majd odasétáltam a mikrofonhoz. DaeHyun ugyanígy tett, majd megállt mellettem. Mikor elkezdődött a zene, elhatároztam, hogy nem fogok beleadni mindent. De mivel a 4Men-től a Here I am számot kellett előadnunk... így kénytelen voltam.
DaeHyun hangja olyan gyönyörű volt, hogy akaratlanul is lehunytam a szemem miközben Ő énekelt. Olyan érzelmesen adtuk elő a számot, holott pont nem így terveztük. A szám végénél viszont elszakadt a cérna. A szép, alkalomhoz illő dalszöveg, a zene és DaeHyun mély, sima hangja felélesztette bennem az érzéseket. Nem tudtam végigénekelni a számot. Elsírtam magam.
A többiek összenéztek, Shin Hye a körmét rágta, DaeHyun pedig végre...rám nézett. Éreztem a tekintetét az arcomon. Nem bírtam a szemébe nézni, így nem, ezért fogtam magam és kirohantam a teremből. Meg sem álltam a teraszig, s ott hangos zokogásba kezdtem. Addig sírtam, míg meg nem hallottam, hogy valaki megáll mögöttem.
És akkor...DaeHyun megölelt hátulról. Testemet átjárta a boldogság, most már attól sírtam, hogy végre megérinthetem.
- Sajnálom, Sung Ji. - fúrta arcát a nyakamba.
Nem tudtam mást csinálni, csak megfogtam a mellkasomon pihenő, összekulcsolt kezeit és élveztem, hogy arcunk egymáshoz ér.