16.

Miután DaeHyunnal végeztünk, elgondolkodtam azon, hogy....te Úr Isten, mekkora egy állatok vagyunk! Képesek voltuk egy fa törzsében, az erdő közepén szeretkezni. Hát...a romantikus szó messze nem a legjobb kifejezés arra, hogy leírjam a helyzetet, inkább vad volt és szenvedélyes. Mint maga DaeHyun.
- Huh. - mosolyodott el, mikor kézen fogva kiléptünk az erdőből.
- Te egy állat vagy, ugye tudod...? - nevettem, mire egy apró félmosolyt villantott.
- Na végre... - tűnt fel hirtelen a semmiből Shin Hye. - Sung Ji... beszélnünk kell, nagy őrültséget tettem. - pillantott DaeHyunra.
- Léptem. - engedte el a kezem és elsétált.
- Mondd! - mondtam Shin Hye-nek.
- Én...én...épp az imént feküdtem le Kwang-gal! - vallotta be vörös fejjel. - Tudom. Ne ítélkezz! Miután felfogtam, azonnal leléptem és ideszaladtam.
- Hogyan ítélkezhetnék, mikor én ugyanígy tettem Daehyunnal...de...
- Mi? Ti is? Mikor, hol? - faggatózott.
- Ez most nem lényeg...az viszont lényeges, hogy...mi történt veletek?
- Nem tudom. - hajtotta le a fejét. - Egyszerűen csak úgy megtörtént...de...az a baj, hogy...én nem vagyok szerelmes. Nem úgy, mint ti.
- Őszintén...DaeHyun olyan kiszámíthatatlan, sosem lehet tudni, hogy éppen mit gondol, vagy mit érez. Kwang azért sokkal egyszerűbb lélek.
- Igaz. - helyeselt Shin Hye.

- Sung Ji!!!!!!!! - lihegett Kwang. - Sung Ji....baj van!
- Micsoda? - kerekedtek el a szemeim.
- DaeHyun... verekszik....
- Mi van? - kérdezi vissza Shin Hye is. Úgy látszik, hogy rögtön el is felejtette, hogy ezzel a sráccal feküdt le, egy fél órával ezelőtt.
- Joe...valamiért neki indult ...azt mondta, hogy látott titeket...köhöm...
- Oké. Hallgass! - intettem le gyorsan. - Menjünk!

Mikor leértünk, az tárult elém, hogy Joe és DaeHyun szája is vérzik, és a szemük feldagadt. A tény, hogy miattam történik ez, felfoghatatlan volt számomra. ÉN nem érek ennyit, hogy szétüssék egymást miattam.
- Elég ! - állok közéjük. - Mit műveltek?
- Ez csak kihasznál téged! - ordítja Joe. - Nem szeret, csak arra vagy jó neki, hogy elüsse az idejét addig, amíg el nem megy!
- Miről beszélsz? - kérdeztem vissza.
- Ne hidd el azt, amit mond ez a hülye! - fogja meg DaeHyun a kezem.
- Mégis miről beszéltek? - kiabáltam.
- Gondoltam, hogy nem mondtad el neki. - intézte szavait Daehyunnak. - Ha tudná, már rég nem lenne veled.
- Mi a jó isten van???? - szólok közbe, de ezek ketten válaszra sem méltatnak.
- Fogd be, neked ehhez semmi közöd! Irigykedsz? Ennyire? - kérdezte cinikusan Daehyun.
- Nem. Ha Sung Ji velem lenne, rohadtul nem érdekelne, hogy mit csinálsz. De az, hogy becsapod és kihasználod azt a lányt, akit szeretek ...hát bocsáss meg, hogy nem nézem el szó nélkül!
- Mi van már srácok? - faggatózott Shin Hye is.
- Álljatok már le!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - löktem el Joe-t és Daehyun-t egymástól, majd Joe felé fordultam. - Joe...kérlek...hagyjad ezt...Tényleg....nagyon sajnálom, én szeretlek, de...
- Majd ha megtudod az igazságot, gyere hozzám. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz, bár...a lábtörlőd nem leszek. - azzal fogta magát és elment.
A körülöttünk lévő emberek is elvonultak, a végén csak Kwang, Shin Hye, én és DaeHyun maradtunk.
- Shin Hye.... beszélhetünk? - kérdezte halkan Kwang. Shin Hye félénken, de elindult a sátrak felé Kwanggal. Csak Daehyun és én maradtunk ott. Hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak. Az már biztos, hogy valamit titkol előlem, és az a baj, hogy amit Joe mondott, nagyon is valószínűnek tűnt.
- Igaz az, amit Joe mondott? - kérdeztem félve, de Daehyun nem válaszolt, csak letakarította magát. - Az Isten szerelmére, tudnál egyszer válaszolni a kérdésemre? - fakadtam ki. Daehyun szemei elkerekedtek, nyílván meglepődött, még sosem láthatott ilyennek. - Elegem van abból, hogy nem értem a viselkedésedet! Miért nem tudsz válaszolni a kérdésemre, normálisan, ahogy a többi ember???
- Muszáj neked is ordítani. A fejem megfájdul tőletek... - húzta el a száját.
- Te....ezt most mondd, hogy nem mondtad komolyan. - szűrtem a fogaim közt. - Ember vagy te? Mi a fészkes franc van veled? - teljesen magamon kívül voltam, egyszerűen képtelen voltam kiismerni.
- Erre nem tudok mit mondani. Én ilyen vagyok. - vont vállat. - Ha nem bírsz elviselni, akkor miért feküdtél le velem egy órával ezelőtt? - még mielőtt reagálhatott volna, akkora taslit kevertem le neki, hogy ott is maradt a nyoma szép arcán.
- Ya! - ragadott meg, majd nekitolt egy fának. Ingerült arckifejezése viszont nem tudott elriasztani. Ideges voltam rá, legszívesebben addig ütöttem volna, míg bocsánatot nem kér. - Mi ütött beléd? - vicsorgott.
- Eressz el! - parancsoltam neki. - Ha nem engedsz el három másodpercen belül, esküszöm, hogy soha többet nem fogok rád nézni. - fenyegetőztem.
- Oh...azt hiszed ki fogod bírni...? - vált cinikussá. - Kétlem...
- Mi van veled? - suttogtam. - Beteg vagy?
- Tőled.... megbetegszem... - engedett el.
- Ezt most....komolyan gondolod? - teltek meg szemeim könnyel. Nem hittem el, hogy tényleg ezt mondja.
- Nem úgy hangzik?
- Nem értelek...az előbb még alig bírtál magaddal, képes voltál egy fa törzsén szexelni, most meg...olyanokat mondasz, hogy.... összetöröd a szívem.
- Lesz ki összeszedje a darabokat. - mutatott Joe-ék felé.
Erre nem tudtam mit reagálni, csak próbáltam benn tartani a könnyeimet. Szóval így állunk...
- Szóval tényleg csak kihasználtál... - bólogattam. - Már értem. - azzal fogtam magam és ott hagytam. Ő viszont utánam rohant és keményen megcsókolt, de én ellöktem magamtól.
- Soha többet ne merj hozzám érni. - sírtam.
- Sajnálom. - hebegte.
- Azt hiszed, hogy ennyivel elintézted? - háborodtam fel.
- Bocsánatot kérek, még egyszer, holnap is. Vagy bármikor, bármennyiszer, de....kérlek...ne menj most Joe-hoz! Kérlek! - könyörgött.